Kisvakond csoport
Az új évet a „Kisvakondok” szünetben megélt élményeinek elmondásával kezdtük meg. A barátok segítették is egymást, közösen átélt pillanatokról meséltek. A resztoratív-kör igen meghitt légkört eredményezett. Az eddig átélt Boldogságórákról is beszélgettünk a napokban, öröm számomra, hogy szívesen kérik ,,Kívánság-meseként” a Boldogságóra kézikönyvből megismert meséket. Mindennapi mozgásos tevékenységeink során szívesen mozgunk, táncolunk Bagdi Bella hónap dalaira.
E hónap témája: Célok kitűzése és elérése. Céltérkép készítése.
A kiscsoportosok életkori sajátosságát, egyéni érdeklődési köröket figyelembe véve, az aktualitásnak megfelelően építettem fel e témát, így a céltérkép rajzolásától eltértem.
A furfangos hóember
Egyszer egy kicsiny kis falu házikója mellett élt egy furfangos hóember, ki arra vágyott, hogy egyszer ő is színes, díszes kabátjára leljen. Irigyelte szomszédjai öltözékét, mindig megcsodálta a színes ruhadarabokat.
Egyik nap meglátta, hogy faágról faágra repked egy fekete rigó, ki a hideg szél elöl menekült, így szólt hozzá.
– Fekete rigó, drága fekete rigó, kérlek gyere közelebb, nem bántalak. Segíteni szeretnék neked, nálam is megpihenhetsz! Elég nagy vagyok már, én is megvédhetlek a nagy szelektől!
– Dehogy megyek! Mit gondolsz? Neked nincs is ágad, amin megpihenhetnék! Pihenj tovább egyedül, én is azt teszem szótlanul.
Jóságára felfigyelt a Kívánság Szellő is.
– Kedves Hóember! Jó cselekedetért teljesítem az álmodat, vágyadat! Mit kérnél tőlem, ha tehetnéd?
– Ki szólt?-lepődött meg.
– Én vagyok az a Kívánság Szele!
– Szervusz Kedves Szél! Elég erősen fújsz mostanában.
– Igen tudom, hiszen vándorolnak a hófelhők. Mit kérsz tőlem Hóember?
A furfangos hóember töprengett, gondolkodott mit is kérjen…
– Megvan! Kedves Kívánság Szellő! Szeretném, ha a kezem faágakból lenne!
– Faágakat kérsz? De miért?
– Mert akkor a fekete rigóra én is vigyázhatnék! Nem lenne ilyen morcos, s magányos.
– Jószívűségedet nagyra értékelem! Teljesítem hamarosan a kívánságodat!
Telt- múlt az idő. Napról -napra, hétről-hétre, amikor is egyik reggel piciny kis időre kisütött a Nap. A kismadár legnagyobb örömére, a hóember legnagyobb félelmére.
– Jajjj nekem olvadok! Ha melegszik az idő, hamarosan tócsa lesz belőlem.
A fekete rigó bátran repkedett körülötte, már- már kezdett aggódni érte, amikoris hatalmas felhő kerekedett a Nap sugarai elé, s rögtön szállingózni kezdett a hó.
A kicsiny kis falu házai előtt vidámság hallatszott. Volt aki szánkózott, volt aki hógolyózott. Képzeljétek! A magányos kis vékony hóemberünk, új ruhát kapott! Egy piciny lányka testvérével megsajnálta őt. Dundi vastag kabátja hóból készült, gombjai kavicsokból voltak, masnit is kapott, sálfélét, orra sárgarépa, szeme szén, kezei pedig a letört faágak voltak.
Titokban, magában, tudta, hogy a kívánsága teljesült! „Nagyon köszönöm Kívánság Szellő!”…
Estére járt már az idő. A hóember keserves sírásra lett figyelmes:
– Miért sírsz fekete rigó?
– Azért, mert a fák téli álomra hajtották ágaikat, nem találok menedéket!
– Gyere! Gyere közelebb! Nézd! Az én ágaimon megpihenhetsz!
– Tényleg kedves hóember? Azok után, hogy csúnyán beszéltem veled?
– Hát persze kismadár!
– Bocsáss meg kérlek!
Elfogadta a fekete rigó a hóember segítségét, megpihent az ágak között. A fekete rigó titokban tudta, hogy mire is vágyik a hóember. Hajnalban felöltöztette a hóember kabátját színes erdei magvakkal, bogyókkal. Mikor a hóember felébredt, nagyon meghatódott!
– Kedves Hóember! Jó tett helyében jót várj!
– Sohasem volt még ilyen díszes és színes kabátom! Köszönöm neked!
A furfangos hóember azóta is hű maradt nevéhez. Furfangos ötletének / gondolkodásának köszönheti a barátságát és a vágyának teljesülését.
Furfangos hóember című mese elmondását követően, beszélgettünk a mese cselekményéről.
Másnap a Kisvakond csoport egy levelet kapott, amiben az volt olvasható, hogy „Él Boldogság-országban egy boldog Hóember, aki most szomorú. Akkor lenne boldog, ha valaki felöltöztetné hógolyókkal. Sajnos akadályokba ütközött, így a segítségünket kéri, hogy gyűjtsünk neki Hó-országból hógolyókat, mivel ő nem tud elmozdulni a helyéről. Segítsünk neki! Ahhoz, hogy elutazhassunk Hó – országba, le kell, hogy üljünk körbe a szőnyegre, be kell, hogy csukjátok a szemeteket gyerekek!”
Ekkor letettem az „akadály-pályát” a játszó szőnyegünkre, a „térképet”,- közben: „Utazzunk el Hó-országba…Ideértünk, nyissátok ki a szemeteket! Látjátok milyen varázslatos?… – „… melyet, ha leküzdünk együtt közösen, visszamegyünk Boldog-országba és felöltöztethetjük a Hóembert, nagy-nagy örömére!”
Ehhez a következő feladatokat kell teljesíteni:
Ilyen volt például:
„Akiken rózsaszín felső van, álljanak a piros házikókra és vegyen fel egy hógolyót!
A fiúk álljanak a kék útra, egy úton többen is állhatnak! Vegyetek fel kettő hógolyót és így tovább!” – Bátorító nevelés valósult meg, ösztönöztem, dicsértem a gyermekeket.
Ez a téma feldolgozási mód, feladat megoldás, igen komplex tevékenység volt. Fejlesztette a társas kontaktusokat, a figyelmet, memóriát, türelmet, toleranciát, empátiát, szem-kéz-láb koordinációt, finommotorikát, szókincsük bővült és még sorolhatnám. Legfontosabb, hogy a gátlásosabb gyermekek is részt vettek e „játékban”. Igyekeztem motiválni, erősíteni önbizalmukat.
A hangulat igen izgalommal telien telt, és a várakozás örömének átélésével. Nagyon szerettek volna örömöt okozni a Hóembernek. Drukkoltak egymásnak, egymásért a feladatok során. Az összes hógolyó összegyűjtése után, a felöltöztetés következett. Érdekes módon kialakult, hogy ki mit csinál. Például: Ákos volt a felügyelő, aki telefonon értesítette a gyerekeket, hogy „jöjjön valaki, mert kevesen vagyunk az asztalnál. … Legyen már boldog a Hóember! Siessünk, öltöztessük!” Aranyosan invitálta a gyermekeket az asztali vizuális tevékenységhez. Kollégám ötlete alapján, vegyes technika alkalmazásával, kitartó, kooperatív, csoportos munkával valósult meg az öltöztetés, melynek elkészülése után a sikerélmény, kitűzött célunk teljesítésének boldog megélésével telt. Az elkészült kép, csoportunk falát díszíti.
A gyermekek fantáziájának köszönhetően, szabad játéktevékenységek keretein belül, célba vezető utak épültek.
Saját készítésű kupakjátékkal is szívesen játszottak, mely közben beszélgetés által elevenítették fel a Boldogság-óra pillanatait, napokban átélt tevékenységeket.
Szívesen, többször hallgattuk meg a Hónap dalát és Boldogvár meséjét is. Boldogvár illusztrációja, a zsibongónk falát díszíti.
Szivárvány csoport
A Szivárvány nagycsoportban már eljutottunk az önismeretnek arra a szintjére (hiszen negyedik éve vagyunk együtt), hogy a gyerekek tudnak magukról és társaikról, külső és belső tulajdonságokat felsorolni. Kire gondolok? Ki vagyok Én játékokkal készítettük elő az önarckép elkészítését.
A célok kitűzése és elérése témakör jó alkalmat adott, hogy a családokról beszélgessünk a gyerekekkel, hiszen ki lehetne számunkra jobb példakép, mint a szüleink, közeli hozzátartozóink. Így esett szó arról, hogy hol lakunk, hogy hívják anyut, aput, hol dolgoznak, mi a foglalkozásuk. Meghallgattuk mindenki elképzelését arra vonatkozóan, hogy mi szeretne lenni, mivel szeretne foglalkozni felnőtt korában. Ezt később le is rajzolhatták. Közelebbi célokat is megfogalmaztunk a feladatlap képeinek segítségével, ügyelve arra, hogy lehetőleg különböző területeken jelöljenek elérni kívánt célokat. Elszámolni 50-ig, kirakni egy 100 db-os kirakót, egyedül levest merni, megtanulni egy hosszabb verset… stb. Ez nem teremtett versenyhelyzetet, ahol fennállhatott volna a kudarc lehetősége is, ha valaki másnak sikerül hamarabb teljesíteni, elérni egy-egy célt. Akinek sikerült teljesíteni vállalását, elérni kitűzött célját az egész csoport tapssal jutalmazta így erősítve kitartásukat, küzdeni akarásukat, pozitív önértékelésük megerősítését. A feladat valamennyi tevékenységterületen megjelent. Mozgásos tevékenység során célba dobás, drámajátékok, helyzetgyakorlatok, sok-sok szerepjáték, a Boldogvár meséje, Pozitivity társasjáték.
Többször meghallgattuk, énekeltük a „Volt nekem egy álmom” című dalt.
A szülők napi szinten tájékozódtak munkánkról, örömmel szemlélték, néha mosolyogva konstatálták, gyermekeik alkotásait, elképzelését távlati céljaikról.
