Kisvakond csoport
Kedves Olvasó!
A szegvári Kurca-parti Óvoda Kisvakond kiscsoportjának életébe „A hála gyakorlása” során alkalmazott szociáliskészség fejlesztő játékok pozitív, jótékony hatását kezdjük felfedezni, például egyes esetekben: reggeli szabadjáték ideje alatt a sírógyermekhez odamennek a társak megvigasztalni, hívják őt játszani még úgy is, hogy az otthonról hozott játékukat is szívesen kölcsönadják számára/egymásnak, mely életkoruknál fogva ez idáig nem volt jellemző a gyermekek részéről. Természetesen az őszinte, szívből jövő, hálás tekintet, mosoly és „Köszönöm!” sem marad el az eddig síró gyermektől.
Szívesen mutatják a szülőknek a „Reggel-délben-este” plakátot és a „Hálafát” is.
Örömmel kérték és szívesen hallgatták meg többször a Hálafa történetét.
Októberben az optimizmus gyakorlása volt a témánk.
A csoportom életkori sajátosságát tekintve, rövidítve báboztam el a Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd a kollégámmal kooperálva elkészíthették a gyermekek a saját optimista varázsszemüvegüket is, melyet a tükörben meg is nézhettek „ki is próbálhattak”. Örömmel viselték többször a héten, aki szerette volna haza is vihette.
Saját készítésű, történetet ábrázoló leporellómmal igyekeztem felkelteni az érdeklődést – visszacsatolva a mese szereplőihez – és még jobban elmélyíteni a mese mondanivalóját. Nagyítós feladatunk is itt valósult meg.
A leporelló négy lapból áll, melyet folyamatosan hajtogattunk szét.
Az 1. lapon, őszi fa látható, aki szomorú, hiszen folyamatosan veszíti el a faleveleit.
A 2. lapon: „Másnap igen szeles, esős időjárás volt. Nagy aggodalmára, szomorúságára az utolsó falevelet is elveszítette.”
„Mindjárt kinyitom a 3.-4.oldalt is! Szerintetek hogyan folytatódhatna a történet? Tódi törpe mit adna a fának?”
„A fának is egy optimista varázsszemüveget!” – Ekkor megbeszéltük, hogy van olyan szemüveg, ami nagyíthat is, mint egy nagyító. A mi varázsszemüvegünk is nagyíthat, meglátja a sok-sok falevél között a szépet és a jót! – Kinyílik a 3.-4. lap is.
„Adjuk rá a varázsszemüveget, mi is felvehetjük! Mit láthat a fa?”
„Igaz elveszítette a faleveleit, de így lett az avar! Búvóhely az állatok számára!”
Nézzük meg kik rejtőznek a falevelek alatt. Süniknek, bogaraknak adott „meleg otthont”!
A gyermekeknek a szőnyegen lehetőségük volt a bábokkal eljátszani újra a történetet, mozogni, táncolni a Hónap dalára: „Pozitív gyerek vagyok” . Továbbá volt, aki „tovább fejlesztette” a mesét, például Csenge clics építőjátékból épített Tódinak egy varázsszőnyeget, hogy bármikor, bárhová, gyorsan eljusson, ott tudjon lenni, ahol nagy szükség van a varázsszemüvegére.
Lehetőséget adtunk továbbá, az eszközöket bármikor elkérni, illetve számukra elérhető helyre tettük azokat.
Összegezve, a gyermekek megtapasztalhatták azt, hogy a negatív, szomorú érzésből, helyzetből mi módon hozhatunk ki pozitív érzéseket, meglátásokat (öröm, óvás, védés, melegség stb.), ezáltal is új ismeretekhez juthattak, szókincsük bővült, csoportkohézió erősödött az együtt tevékenykedés által.
Kollégámmal a problémamegoldó gondolkodásmód megalapozását is törekedtünk elősegíteni, megalapozni a tevékenységek során.
Szivárvány csoport
Októberi témánk az optimizmus gyakorlása volt. A szegvári Kurca-parti Óvoda Szivárvány csoportjának mindennapjaiba beépült a boldogságórák egyre gyarapodó eszközkészlete, eddig megismert gyakorlatai, módszerei. A gyerekek igénylik reggelente a hangulatkártyák elhelyezését, a reaktív körök megbeszélésein sokkal nyitottabbak, közvetlenebbek. Sokszor alkalmazzuk a különböző relaxációs gyakorlatokat, masszírozzuk egymást, elcsendesedünk, felfigyelünk apróbb hangokra, neszekre, befelé nézünk.
A téma feldolgozása során megismerkedtünk Tódi törpe meséjével. Egy „varázs”napszemüveg segítségével néztünk körül, majd egy tükröt körbeadva mondták el a gyerekek, hogy mit látnak magukon a legvonzóbb tulajdonságnak (Külső tulajdonság, amit látunk), majd egyesével a kör közepén állva társaiktól hallgatták meg, hogy miért szeretjük Őket. (Belső tulajdonságok)
A pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása, megtanulása hozzájárult önértékelésük növeléséhez, hogy el tudják hinni, hogy a róluk szóló állítások, társaik pozitív megnyilvánulásai helytállóak.
A varázsgömbbe való rajzolással tényleg sikerült feltárni néhány gyermek legtitkosabb vágyát: „Szeretném, ha megszületne végre a kistestvérem, és láthatnám. Szeretném, ha anyunak sok szabadnapja lenne, és együtt játszhatnánk. Saját szobát szeretnék az új házunkban.”
Az elkészült rajzokat hazaadva, a szülők felé is jelzéssel éltünk a kívánságok terén, így néhány igazán valóra válhat, szorosabb kötelék alakulhat ki interaktív társas kapcsolatainkban.
Szabad játékidőben a gyerekek készíthettek varázsszemüvegeket, kis füzetkéket, melyekbe egymásnak szóló jókívánságokat rajzolhattak.
